< Előző bejegyzés Következő bejegyzés >

Séta a városban

2017. január 15.

Minap a Nyugatinál volt dolgom, és miután korábban végeztem, úgy döntöttem, hogy gyalogosan indulok vissza Dél-Budára.
Gyönyörűen sütött a téli nap, így a Bajcsy-Zsilinszky út napos oldalán sétáltam a Deák tér irányába.
Valamilyen furcsa, de kellemes hangulat uralkodott rajtam, bármerre néztem emlékek sora bukkant elő kéretlenül.
Jobbra az Alkotmány utcában volt régen a Budapest Bank központja, ahol három évet dolgoztam. 33 évesen mondtam fel, ami egyben életmódváltást is jelentett az életemben. Mennyi mindent tanultam itt, ami azóta is segíti a szakmai életem, és mekkora kockázatot vállaltam. Azzal, hogy állás és különösebb jövőkép nélkül engedtem a Lelkem parancsának és szabály szerint kiugrottam egy sikeres vezetői létből a semmibe. Mennyi küszködés és álmatlan éjszaka előzte meg, míg rászántam magam, és milyen jó, hogy volt bátorságom akkor váltani! Soha nem bántam meg.

Ekkor már a Bazilikánál jártam. Tényleg, ide rohantam ki a felmondást követően, hogy az első megkönnyebbülést felváltó rémületemet lecsillapítsam.

Balra már az Andrássy út eleje, az ING Bank, ez volt a felvezető időszaka a banki pályafutásomnak. Nagyon nehéz volt ez az egy év, frissen szakvizsgázott jogászként bírósági tapasztalattal minden nagyon új, nagyon más volt és főleg nagyon rémisztő. Minden hétfőn már azt vártam, hogy péntek legyen, hogy egy kicsit levegőhöz jussak. Viszont ez az év is megszolgálta a magáét, megtanultam, hogy mi az a multi világ, és azt, hogy itt is vannak nagyon jó fej emberek, akik segítségével többek között a Budapest Bankba is tovább tudtam lépni.

A Kálvin térnél tértem magamhoz a Múltból, ahol az ügyvédi pályámat kezdtem egy kis irodában. A Budapest Bank után beletelt egy kis időbe, míg rájöttem, hogy vége az alkalmazotti életemnek, és hogy azt a vállalkozót, aki jogi szolgáltatást nyújt ügyvédnek nevezik.

Mennyi váltás, mennyi döntés, izgalom, újraépítés, félelem és újdonság volt már az életemben. Ismét éreztem az akkori félelmeimet és a megérlelt döntéseim felszabadító energiáját is. Amit ez a séta, mint váratlan ajándék üzent, hogy ezek a tapasztalatok segítenek tovább, hiszen az Élet folytonosan hozza az új kihívásokat.

Azt el is felejtettem, hogy a Deák térnél volt a coaching vizsgám, gondoltam, miközben lekászálódtam a villamosról a Körtérnél. Itt Dél-Budán, ahol igazán itthon vagyok minden minőségemben.

Te hol vagy otthon?
Szeretsz sétálni?
Tudsz és mersz váltani?