Viszlek Magaddal

Világ életemben az emberek sorsa, kapcsolatai, élete érdekelt.

Nálunk úgy zajlott a szalagavató, hogy a minket köszöntő alsóbb osztály mindenkiről egy nagyon jellemző mondatot mondott, és aki magára ismert, annak feltűzték a szalagot. Nem volt senki számára kérdés, hogy ki is a „mozgó lelki segélyszolgálat” az osztályban.
Nem változtam, csak a hívószavak váltak személyesebbé az idők során színes kapcsolatrendszeremben. Egyik kedvenc nevem a Támpont, innen azonban még hosszú út vezetett a Coach hivatásig.

Orvosnak készültem, a mentők világa vonzott. Általános iskola felső tagozatában elsősegélynyújtó versenyekre jártunk. Egymást kötöztük, és borzoltuk a járókelők idegrendszerét, amikor mint a Nagy Baleset egyetlen túlélői vonultunk az utcán. A fizika, kémia tárgyak azonban hamar jelezték, hogy nem ez az irány az életemben.

Humán érdeklődéssel és jó „beszélőkével” a jogi egyetem adta magát és a munka első éveiben a bírósági panasznapot szerettem a legjobban, ahol sokféle ember megfordult, akinek segítségre volt szüksége.
A jog világa aztán vitt a maga útján, és a saját ügyvédi irodámban már tényleg meg volt a lehetőségem arra, hogy a saját értékrendem és a jog eszközeivel segítsem a hozzám fordulókat. „Nem csak a jog fontos, de az emberség, a belátás”- vált már az első években az irodám mottójává.

Szóval hobbim a beszélgetés, a gondolataink, érzéseink megosztása, közös megélése. Szeretek nevetni, másokat jó kedvre hangolni, különösen akkor, ha éppen nehezebb nap van. Így esett, hogy mikor az egyik legkedvesebb barátnőmet próbáltam felvidítani, szándékom szerint azt szerettem volna mondani neki, hogy Viszlek Magammal, gyere ülj rá az én energiámra, én repítelek.
Azonban összegubancolódott a nyelvem és csak annyit mondtam: „Viszlek Magaddal.”
Te Jóisten, mennyivel igazabb ez így, vágott belém azonnal, hiszen odáig rendben is van, hogy én repítelek, de Magaddal teszem ezt.

Ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy mi az a coaching, de ezt az „Isten Adta” mondásomat elraktároztam magamban, és utána ez vált a segítő beszélgetéseim vezérmotívumává.

Sok évvel később, mikor a coachingra rátaláltam, az egyik legnagyobb élményem volt annak a felismerése, hogy nekem már régóta meg van a szlogenem!

TE is szeretsz beszélgetni?
Van kedved közösen kibogozni azt, ami összegubancolódott?

Gyere, én Viszlek Magaddal!